*Jamie szemszöge*
Csak álltam ott és nem tudtam szóhoz jutni. Még akkor sem amikor Cat nekiugrott Jasonnek. Hogy értette, hogy van Cattől egy gyereke? Cat terhes volt? És megszült? De a legfontosabb...HOL A TÖKÖMBE VAN MOST AZ A GYEREK?!
Csak álltam ott és nem tudtam szóhoz jutni. Még akkor sem amikor Cat nekiugrott Jasonnek. Hogy értette, hogy van Cattől egy gyereke? Cat terhes volt? És megszült? De a legfontosabb...HOL A TÖKÖMBE VAN MOST AZ A GYEREK?!
- ÁÁÁÁÁÁ!! BASZKI CAT HAGYD MÁR ABBA! -hallottam hirtelen magam mellől egy kiáltast. Akkor kapcsoltam és, mint kiderült, pont jókor, mert Cat épp egy pankrációs mozdulattal fektette ki Jason-t. Gyorsan odaugrottam és felhúztam barátnőmet a földről (mert idő közben már ott kezdte szétverni az exét).
- Cat, Cat nyugodj meg mély levegő be és kifúj! Nyugi Cat! Nyugi. - mondtam neki és próbáltam a lehető legnyugtatóbban nézni. Cat zilált volt, a haja egy merő kóc, a szája felrepedt, a szeme pedig olyan szikrákat szórt, hogy még én is megijedtem. Közben Jason föltápászkodott a földről.
- Rohadjál meg te ribanc ,széttépted az arcom! Te meg Csipkerózsika lassan kapcsolsz! Talán az agyadat a fejedben kéne hordanod! - kiáltott ránk. Na jó. Az még oké, hogy engem eszetlen Csipkerózsikának hív, de nem ribancozhatja le Cat-et. Lassan odalépkedtem hozzá és a szemébe néztem.
- Szánlak - mondtam halkan, majd felemeltem a lábam és úgy tökön rúgtam, hogy nyekeregve görnyedt vissza a földre. Én csak rámosolyogtam és visszasétáltam Cat-hez, aki most már vigyorogva nézte a kis produkciómat.
- Ez aztán jó nagy tökönrúgás volt anyukám! Te meg Jason, kapd be! - mondta Cat és mindkét középső ujját felmutatta a földön vonagló srác felé. Diadalittasan fordult hozzám, de látva az arcomat lehervadt a mosolya.
- Gyere -mondtam és behúztam a házba.- Nekünk van egy kis megbeszélnivalónk.
Szó nélkül követett. Beléptünk a házba, majd felrohantam a fürdőszobába magam után vonszolva Cat-et.
- Itt várj meg!- parancsoltam rá, mire ő bűntudatos arccal a kád szélére ült. Gyorsan lerohantam a konyhába és elővettem a mélyhűtőből pár jégkockát. Egy konyharuhába bugyoláltam őket majd visszarohantam a fürdőszobába. Cat akkor már a földön ült és épp felhúzott térdeire támasztotta az állát. Amikor beléptem, felnézett rám.
- Az meg mi? Zsömle? - kérdezte és a kezemben lévő konyharuhára mutatott.
- Nem ez jég. Emeld fel a fejed! - mondtam és én is letérdeltem a földre. Cat engedelmeskedett, én pedig hozzászorítottam a szájához és a nyakához a jeget (a sebet elnézve szerintem az a vadbarom nyakon könyökölte).
- Cat mi volt ez az előbb,hogy értette Jason,hogy te,te TE ANYA VAGY? - kérdeztem levegő után kapkodva. Cat rám nézett és egy perc néma csend után válaszolt csak.
- Nem.
- DEHÁT AKKOR MI VOLT EZ AZ ELŐBB?! - már teljesen elvesztettem a hidegvéremet és ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy jól megrázzam Cat-et a vállánál fogva.
- Nézd ez sokkal bonyolultabb és hosszabb és..
- Nem baj van bőven időm! - mondtam.
- Hát jó akkor elmondom neked az egész sztorit, ha megígéred, hogy nem vágsz közbe. Megígéred? - kérdezte én pedig gyorsan bólintottam. Cat mély levegőt vett, beharapta a szája szélét és belevágott.
- Emlékszel amikor 2 éve összevesztünk Jason miatt? Amikor te mondtad, hogy egy barom, de én meg teljesen szerelmes voltam? - kérdezte és undorral nézett maga elé.
- Igen emlékszem
- Na akkor történt. Az összeveszésünk előtt körübellül 2 hónappal lefeküdtem Jasonnal nem is egyszer. Utána megtudtam, hogy terhes vagyok. Először nagyon ki voltam akadva és 2 hétig nem voltam képes konkrétan semmire. Nagyon magam alatt voltam. Aztán egy nap erőt vettem magamon és Jason elé álltam. Elmondtam neki. Először nem szólt semmit, de aztán tajtékzani kezdett a dühtől. Üvöltözött, tányért tört és a képembe mondta, hogy el kell vetetnem a gyereket. Ezután vesztem össze veled, így nem mondtam el. Aztán pár nap múlva Jason megjelent és elkezdte mondani, hogy átgondolta és szeretné a gyereket és feleségül akar venni. Én persze nemet mondtam, mert bár szerettem, de túl fiatalok voltunk a házassághoz. Ezek után Jason teljesen megváltozott. Megint elkezdte mondani, hogy nem érdekli a gyerek, hogy vetessem el és hasonlók. Ez az idő volt életem legrosszabb időszaka. Nem volt szívem elvetetni a babát, de meg sem szülhettem, hisz basszameg 17 éves voltam! Aztán a sors közbelépett. Egyik éjszaka elvetéltem. Ez egyben volt szörnyű és megnyugtató is. Aztán persze szakítottam Jasonnal. Utána kezdett el zaklatni. Megint kitalálta, hogy ő akarja a gyereket és miután megmondtam neki, hogy már nincs meg a baba, engem hibáztatott. Azt hitte én akartam azt, hogy a gyerekünk meghaljon. Gyilkosnak hívott! Kitalálta, hogy biztos fiú lett volna és elnevezte őt Charlie-nak. Charlie volt a rögeszméje! Elmebeteg lett! Megőrült! És miattam..
*Cat szemszöge*
Jamie szó nélkül hallgatta a történetem. Hatalmasra nyitotta a szemét és a végére az arckifejezése ugyanolyan lett, mint fél órája, a házuk előtt, amikor Jason elmondta neki. Hirtelen felpattant és átölelt, olyan szorosan, hogy majdnem megfulladtam. Így maradtunk pár percig, majd Jamie elengedett. Könnyes volt a szeme.
- Gyere. - mondta. A hangja olyan erőtlen volt és olyan sok érzelem kavargott benne, hogy először meg sem hallottam. Megint elkezdett húzni egészen a szobájáig.
- Maradj itt! Egy pillanat és jövök. Nyugi csak pár perc és..- mondta, majd megrázta a fejét és kirohant a szobából. Odasétáltam a komódjához amin egy halom fotó volt. Jamie és én a tengerparton, Jamie és a régi kutyusa Bob, Jamie és a két apja..jaj ez a fotó! A két buzi apa átkarolja egymás vállát és mosolyognak, míg Jamie előttük olyan arcot vág, mint aki füves citromba harapott. Soha nem bírta, hogy örökbefogadták. Főleg, hogy két férfi! Bár megértem. Én sem bírnám. Hirtelen kinyílt az ajtó és én megpillantottam Jamie-t. Az egyik kezében egy hatalmas üveg vodka van, a másikba egy szatyor tele csokival. Elmosolyodtam mire mindketten ledobtuk magunkat az ágyra. Pár pillanatig szó nélkül eszegettük a csokit és egymás után kortyoltunk hatalmasakat a vodkából, mikor Jamie megszólalt.
- Miért nem mondtad el eddig?- kérdezte és rám nézett.
- Nem akartam emlékezni. Felejteni akartam és most is akarok! Egy ideig mindig sikerül, de aztán Jason mindig eszembe juttatja ezt az egészet és akkor megint előtör belőlem minden! Ilyenkor elmegyek bulizni és mocsokrészegre iszom magam csak, mert felejteni akarok!- mondtam idegesen. Jamie erre elmosolyodott és felém nyújtotta a vodkát.
- Akkor felejtsünk!- mondta. Elvettem tőle az üveget és addig ittam amíg úgy éreztem nincs előttem semmi akadály, szabad vagyok, mint a madár...
TO BE CONTINUED...
#Lila
- Itt várj meg!- parancsoltam rá, mire ő bűntudatos arccal a kád szélére ült. Gyorsan lerohantam a konyhába és elővettem a mélyhűtőből pár jégkockát. Egy konyharuhába bugyoláltam őket majd visszarohantam a fürdőszobába. Cat akkor már a földön ült és épp felhúzott térdeire támasztotta az állát. Amikor beléptem, felnézett rám.
- Az meg mi? Zsömle? - kérdezte és a kezemben lévő konyharuhára mutatott.
- Nem ez jég. Emeld fel a fejed! - mondtam és én is letérdeltem a földre. Cat engedelmeskedett, én pedig hozzászorítottam a szájához és a nyakához a jeget (a sebet elnézve szerintem az a vadbarom nyakon könyökölte).
- Cat mi volt ez az előbb,hogy értette Jason,hogy te,te TE ANYA VAGY? - kérdeztem levegő után kapkodva. Cat rám nézett és egy perc néma csend után válaszolt csak.
- Nem.
- DEHÁT AKKOR MI VOLT EZ AZ ELŐBB?! - már teljesen elvesztettem a hidegvéremet és ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy jól megrázzam Cat-et a vállánál fogva.
- Nézd ez sokkal bonyolultabb és hosszabb és..
- Nem baj van bőven időm! - mondtam.
- Hát jó akkor elmondom neked az egész sztorit, ha megígéred, hogy nem vágsz közbe. Megígéred? - kérdezte én pedig gyorsan bólintottam. Cat mély levegőt vett, beharapta a szája szélét és belevágott.
- Emlékszel amikor 2 éve összevesztünk Jason miatt? Amikor te mondtad, hogy egy barom, de én meg teljesen szerelmes voltam? - kérdezte és undorral nézett maga elé.
- Igen emlékszem
- Na akkor történt. Az összeveszésünk előtt körübellül 2 hónappal lefeküdtem Jasonnal nem is egyszer. Utána megtudtam, hogy terhes vagyok. Először nagyon ki voltam akadva és 2 hétig nem voltam képes konkrétan semmire. Nagyon magam alatt voltam. Aztán egy nap erőt vettem magamon és Jason elé álltam. Elmondtam neki. Először nem szólt semmit, de aztán tajtékzani kezdett a dühtől. Üvöltözött, tányért tört és a képembe mondta, hogy el kell vetetnem a gyereket. Ezután vesztem össze veled, így nem mondtam el. Aztán pár nap múlva Jason megjelent és elkezdte mondani, hogy átgondolta és szeretné a gyereket és feleségül akar venni. Én persze nemet mondtam, mert bár szerettem, de túl fiatalok voltunk a házassághoz. Ezek után Jason teljesen megváltozott. Megint elkezdte mondani, hogy nem érdekli a gyerek, hogy vetessem el és hasonlók. Ez az idő volt életem legrosszabb időszaka. Nem volt szívem elvetetni a babát, de meg sem szülhettem, hisz basszameg 17 éves voltam! Aztán a sors közbelépett. Egyik éjszaka elvetéltem. Ez egyben volt szörnyű és megnyugtató is. Aztán persze szakítottam Jasonnal. Utána kezdett el zaklatni. Megint kitalálta, hogy ő akarja a gyereket és miután megmondtam neki, hogy már nincs meg a baba, engem hibáztatott. Azt hitte én akartam azt, hogy a gyerekünk meghaljon. Gyilkosnak hívott! Kitalálta, hogy biztos fiú lett volna és elnevezte őt Charlie-nak. Charlie volt a rögeszméje! Elmebeteg lett! Megőrült! És miattam..
*Cat szemszöge*
Jamie szó nélkül hallgatta a történetem. Hatalmasra nyitotta a szemét és a végére az arckifejezése ugyanolyan lett, mint fél órája, a házuk előtt, amikor Jason elmondta neki. Hirtelen felpattant és átölelt, olyan szorosan, hogy majdnem megfulladtam. Így maradtunk pár percig, majd Jamie elengedett. Könnyes volt a szeme.
- Gyere. - mondta. A hangja olyan erőtlen volt és olyan sok érzelem kavargott benne, hogy először meg sem hallottam. Megint elkezdett húzni egészen a szobájáig.
- Maradj itt! Egy pillanat és jövök. Nyugi csak pár perc és..- mondta, majd megrázta a fejét és kirohant a szobából. Odasétáltam a komódjához amin egy halom fotó volt. Jamie és én a tengerparton, Jamie és a régi kutyusa Bob, Jamie és a két apja..jaj ez a fotó! A két buzi apa átkarolja egymás vállát és mosolyognak, míg Jamie előttük olyan arcot vág, mint aki füves citromba harapott. Soha nem bírta, hogy örökbefogadták. Főleg, hogy két férfi! Bár megértem. Én sem bírnám. Hirtelen kinyílt az ajtó és én megpillantottam Jamie-t. Az egyik kezében egy hatalmas üveg vodka van, a másikba egy szatyor tele csokival. Elmosolyodtam mire mindketten ledobtuk magunkat az ágyra. Pár pillanatig szó nélkül eszegettük a csokit és egymás után kortyoltunk hatalmasakat a vodkából, mikor Jamie megszólalt.
- Miért nem mondtad el eddig?- kérdezte és rám nézett.
- Nem akartam emlékezni. Felejteni akartam és most is akarok! Egy ideig mindig sikerül, de aztán Jason mindig eszembe juttatja ezt az egészet és akkor megint előtör belőlem minden! Ilyenkor elmegyek bulizni és mocsokrészegre iszom magam csak, mert felejteni akarok!- mondtam idegesen. Jamie erre elmosolyodott és felém nyújtotta a vodkát.
- Akkor felejtsünk!- mondta. Elvettem tőle az üveget és addig ittam amíg úgy éreztem nincs előttem semmi akadály, szabad vagyok, mint a madár...
TO BE CONTINUED...
#Lila
