1.Fejezet - Az igazgatónál

*Cat szemszöge*

- Cat Halsey figyelsz te egyáltalán?!- szólt rám Ms. Rasen, miközben gonoszul méregetett. Felnéztem a füzetemből, arrébb tűrtem az arcomba tóduló hajfügönnyt, majd rámosolyogtam édesdrágacukorfalat biosztanáromra.

- Hát persze Ms. Rasen- mondtam csábosan.

- Akkor mond miről beszéltünk eddig?- kérdezte.

- Hááát... nem biztos, de van egy olyan tippem, hogy biológiáról-válaszoltam.

- Cat Halsey ne szemtelenkedj velem!

- De most nem arról? Vagy azt tetszik mondani, hogy irodalmat tanít bioszon?Vagy matekot? Vagy neadjisten nyelvtant? Mert, ha igen, akkor térjünk vissza bioszra és ne drámázzon itt! Vagy netalán drámaórát  tart?

                                                              * * * * * *                                                                  

Így kötöttem ki az igazgatóiban. Leültem az egyik székre, majd várakozás közben olvasgatni kezdtem a COSMO-t. Hirtelen nyílt az igazgatói ajtaja és kilépett rajta Jamie. Rámosolyogtam, mire ő vágott egy grimaszt.Utána az igazgató is kijött.

- Na menj Jamie órára! Ki a köv.. ó istenem már megint te Catherin! Ezt nem hiszem el! Összebeszéltetek Jamivel, hogy mindig itt fejezitek be a napot. Na mindegy! Gyere be!- invitált be Mr. Ingrid eléggé ARTIKULÁLVA. Én elmosolyodtam és beléptem az igazgatóiba, ahol rögtön megcsapott a sült krumpli jellegzetes illata. Hát igen. A diribácsi sok mindent megenged magának.

- Miért van itt mindig ilyen szag Ingrid? Tisztára megéheztem!- mondtam, majd ledobtam magam az egyik székbe, miközben felteszem a lábam.

- Utoljára mondom Cat ne hívj Ingridnek! Az csak a vezetéknevem. És ezek alapján szerintem megint a kis éles nyelveddel borítottál ki egy tanárt. Ms. Vegen, Mr. Cherlin, vagyis nem. Ms. Rasen. Igaz?- kérdezte diribácsi. Túl jól ismer.

-Gratulálok Sherlock!-válaszoltam.

- Nem értelek Cat. Miért kell minden tanárt kiborítanod? De főleg Ms. Rasen-t. Azt akarod, hogy pszichológushoz kelljen járnia miattad?

- Miért, egyébként nem jár?

-Hát jár...de nem miattad.- mondta. Itt hirtelen elbicsaklik a hangja és gondolkozva a rám néz. Tipikus.

- Jogos.- hagyom rá, de csak azért, hogy végre vegye már le a szemét a mellemről!

-Szóval kérlek Cat hagyd őt békén. Megteszed ezt nekem?- kérdezte.

- Na jó. De csak a te kedvedért Ingrid.- mondtam és elindultam kifelé.

- Azért jó, ha tudod, hogy beírtam egy osztályfőnökit.

- Csak hajrá Ingrid! -kiáltottam kifelé menet.

- És, ha még egyszer Ingridnek hívsz kirúgatlak.

- Nem fog!- kiáltottam még hangosabban. Abban a pillanatban amikor kiléptem az iskola ajtaján, kicsöngettek. Vége a sulinak. Remek! Visszamentem az osztályba, összepakoltam a cuccom és már indultam is. A suli kapujában megláttam Jamie-t. A biciklitárolónak dőlve gondolkodott (valójában duzzogott). Eléggé el volt kenődve. Bár meg is értem.

* Jamie szemszöge*

Tulajdonképpen nem érdekelnek a beírások. Addig a pontig amíg haza nem érek. A két apám (tudom ciki, én se bírom) minden nap megkérdezik mi volt velem, feleltem/írtam-e és, hogy kaptam-e valamit. És, ha azt mondom, hogy nem akkor addig vallatnak amíg be nem ismerem, hogy tényleg kaptam valamit, vagy fel nem fogják a csökevényes agyukkal, hogy vannak olyan napok amikor a tanárok úgy döntenek, hogy: ,,Ó, most nem ezt a szegény kis Jamie-t csesztetjük, hanem KIVÉTELESEN valaki mást." Ám az a gond, hogy ez nagyon ritkán fordul elő. Épp ezen gondolkodtam, amikor Cat észrevétlenül a hátam mögé lopózott.

- Bú.- suttogta a fülembe. Azért suttogta, mert tudta, hogy engem csak a váratlan és nem hangos dolgokkal lehet megijeszteni. Ha valaki rám ordítana, akkor nem megijednék, hanem a lehető legteljesebb mértékben hülyének nézném az illetőt. De mivel Cat suttogott, úgy megijedtem, hogy leestem a biciklitárolóról és seggre estem.

- Jesszusom, jól vagy?! -kérdezte Cat és megpróbált felsegíteni, de annyira röhögött, hogy megint visszaestem.

- Jól leszek, ha végre elhúzhatok innen.- mondtam, miközben sikerült (végre) felállnom. Kicsit inogtam a magassarkúmban és úgy néztem ki, mint aki nem bírta ki a WC-ig, de egyébként semmi bajom nem volt.

- Honnan? A suliból, vagy Alabamából? -kérdezte Cat.

- Azt te pontosan tudod- mondtam és összehúztam a kardigánom.- Először is a suliból. Menjünk már!- kiáltottam és elindultam haza.

- Hahó! Nem rémlik valami?- kérdezte Cat .

- Nem. Miért?

- Azt beszéltük, hogy ma plázába megyünk.

- De haza kell mennem. Legalább gatyát váltani.- mondom.

- De Jamieeeeeee!!!!!!!!!!!!- mondta Cat és felvette a nyavalygó arcát.

- Ne csináld ezt úgy nézel ki mint egy kisbaba! Na jó átveszek egy gatyát és mehetünk.- adtam be a derekam.

- Cöszi mámi cejetlek.- mondta Cat babahangon. Miközben mentünk egész végig a pénteki ,, No Learning" buliról beszélgettünk. Kigondoltuk, hogy milyen ruhát akarunk felvenni, melyik taxival menjünk és, hogy hogyan szöktessünk ki engem.

- De nem az nem jó. Úgyis minden nap bejönnek a szobámba leellenőrizni, hogy alszom-e.- mondtam, amikor Cat azzal az ötlettel állt elő, hogy szökjek ki.

- Jól van tudom! Akkor majd átjössz hozzánk aludni, mint a múltkor.- mondta és ezzel el is volt intézve. Amikor a házunk elé értem gyorsan berohantam gatyát váltani. Szerencsére senki sem volt itthon így gyorsan végeztem. Elvettem 20$-t és már rohantam is vissza. Mire kiértem a házhoz, észrevettem, hogy Cat már nincs egyedül. Éppen valakivel beszélgetett elég erélyes hangon. És mikor megláttam, hogy kivel...hát nekem is kinyílt a bicska a zsebemben.

- Mégis mi a lókukit keresel itt Jason?!- mentem oda hozzájuk.

- Na próbáld meg kitalálni!- mondta Cat. A hangjából sugárzott, hogy Jason valamivel nagyon felhúzta. És vajon miért nem lepődök meg!

*Cat szemszöge*

Már a tököm tele van ezzel az idióta faszkalappal! Egyszerűen nem hiszem el, hogy volt mersze idetolni a képét, amikor világosan megmondtam neki, hogy ha még egyszer meglátom, tökön szúron a hülye minibicskáján lévő körömreszelővel!! És, hogy mégis ki az a Jason? Az én volt barátom, egy szánalmas kis egér, akivel azért szakítottam, mert mindig a végtelenségig fel tudta baszni az idegeimet! És ezt a jó szokását a szétmenésünk óta is megtartotta! És most állandóan zaklat, hogy jöjjünk újra össze. Majd ha piros hó esik nyáron egy fehér holló érkeztekor! Az biztos, ha nem jött volna Jamie nekimentem volna!

- Húzz el innen!- kiáltott rá Jamie.- Nem érted, hogy Cat-et már kicsit se érdekled?

- Ezt nem te mondod meg!- vágott vissza Jason.- És most nem ezért jöttem.

- Hanem mit akarsz?- kérdeztem.

- Azt, hogy hozd vissza Charlie-t- mondta ki én pedig kővé dermedtem és könnyek szöktek a szemembe.

- Ki az a Charlie?- kérdezte Jamie.

- Te nem is tudod? Ó Cat nem mondtad el neki, hogy van egy gyereked tőlem? Pedig azt hittem mindent megosztotok egymással- mondta ki Jason. Jamie-re néztem. Kővé dermedve állt ott mellettem. Hirtelen elborult az agyam és nekiugrottam Jason-nek.

TO BE CONTINUED...

 #Lila